Alkonyat torténetek:)
Anyám vitt ki a reptérre:a kocsi ablakai egész úton letekerve.Phoenixben 24 fok volt,az ég tökéletes,felhőtlenül kék.Az ujjatlan,fűzős fehér pólómat viseltem-ez volt a kedvencem.Csak nem rég kaptam,búcsúzáshoz is ezt vettem fel,hogy kedveskedjek anyámnak. A kapucnis dzsekimet a karomon vittem.Van egy kis város az Olimpia-félszigeten,Washington állam északnyugati részén,Forksnak hívják,és fölötte jóformán mindig felhős az ég.Ebben a jelentéktelen városban többet esik az eső,mint bárhol másutt az Államokban.Ebből a kisvárosból, ebből a komor,örökös félhomályból menekült el velem anyám,amikor még csak néhány hónapos voltam.Ebben a városban kellett töltenem minden nyárból egy teljes hónapot.egészen 14 éves koromig.Akkor viszont végre a sarkamra álltam:én többé be nem teszem a lábamat Forksba. Így az utóbbi három nyáron Charlie,az apám két hétre Kaliforniába vitt nyaralni.És most mégis Forksba tartottam-pedig puszta gondolattól is bosórdzott a hátam.Utálom Forksot.Phoenixet viszont szeretem.Szerettem a napsütést és a perzselő hőséget.Szerettem ezt a nyüzsgő,rohamosan terjeszkedő várost.-Bella-mondta Anyu (úgy körülbelül ezredszer),mielőtt fölszálltam volna a gépre-,nem muszáj menned,ha nem akarsz.